Gyroid: a kitöltés, amely minden irányban tart

Mi a gyroid

A gyroid matematikai felület, amelyet Alan Schoen fedezett fel 1970-ben. A háromszorosan periodikus minimálfelületek közé tartozik, amelyek a teret két egymással összefüggő részre osztják, és soha nem metszik önmagukat. Emiatt nincsenek rajta éles sarkok vagy egyenesek. A szeletelő kivág belőle egy réteget, ez hullámos vonalat ad, amely rétegről rétegre változik.

Miért használják

• Minden irányban hasonló szilárdság. A rács két irányban erős, a harmadikban gyengébb, a gyroid kiegyensúlyozottabb.
• Jól nyomtatható. A fúvóka folyamatosan irányt vált, éles kanyarok és ugyanazon a ponton való átmenetek nélkül.
• Egyenletes belső. A szerkezet összefüggő és összekapcsolt, ezért az erő az egész alkatrészen elosztódik.
• Jó csillapítás. A hullámzás szórja az erőt és az ütéseket.

Hátrányok

A gyroid nyomtatási előkészítése hosszabb, a G-code fájlok nagyobbak, mert az alak bonyolultabb. Nagyon alacsony sűrűségnél az anyag ritkán oszlik el, és a fölötte lévő felső rétegnek elég vastagnak kell lennie, hogy ne süllyedjen be.

Gyroid és a rendelése

Konkrét mintát a kalkulátorban nem választ, hanem erősséget: könnyű 10 %, szabványos 15 % vagy erős 40 % kitöltés. Ezzel is tehet különbséget terhelésnél. További lehetőségekről a kitöltési minta szócikkben olvashat. Ha konkrét minta kell, írjon a jakub.novak@boostello.com címre, de nem ígérjük, hogy megoldható.

Hol használják a gyroidot a nyomtatáson kívül

A gyroid a természetben egyes lepkék szárnyának szerkezetében fordul elő, és a mérnöki gyakorlatban is használják, például könnyű tartószerkezetekhez és hőcserélőkhöz. A fém 3D nyomtatásban és a szűrőknél főleg azért használják, mert jól átereszti a folyadékokat, és közben erős. A PLA-ból és PETG-ből való hétköznapi nyomtatásnál elsősorban észszerű szabványos kitöltésként érdekes.

Ha tehát valaki megkérdezi, miért van az alkatrésze belsejében hullám, az egyszerű válasz: elég erősek minden irányban, és nem okoznak felesleges éles átmeneteket.